Kutyaur iés más falusi törtiénetëk
(A szövegek a szerző nyelvjárásában íródnak. A lejegyzésben egyetlen fonetikai jelet használok, a köznyelvi magánhangzó + -l kapcsolatból ebben a nyelvjárásban kiesik az -l, ezzel egyidejűleg megnyúlik az előtte álló magánhangzó. A nyílt -e, a zárt -ë és az -a kivételével ezt a változást a magyar ábécé megfelelő hosszú magánhangzójával tudjuk jelölni. Az -e, az -ë és az -a esetében a magánhangzó fölé egy vízszintes, a hosszúságot jelző vonal kerül, például köznyelvi szólalt > szuólāt.)
Az inteligencs Kutyaur
Háp’persze, hoty tudom, hogy a Kutyaur szuót kiét szuóba kö irnya, meg az u-ra vesszüőt is kö tënnyi, mer’ vesszüő niékü a zur nëm ur.
De itten Kutyaurru van szuó, aki – háp’persze, hogy aki, mer’ okossabb vuót, min’ niémëllik embër, ahogy errü mëg is gyüőzüődhet mindënki, aki kiépes eluóvasnyi a Kutyaur törtiéneteit, – szuóva, Kutyaur az anyám – Isten nyugosztalla – hűsiégës társa vuót, füőleg apám halála után.
Kutyaur – ellentiétbe a macskáva – miég iccaka is bennmaradhatott a házba, ahun sziép nyugottan niéztë a tiéviét, oszt’ elalutt rajt – nëm is csodállom –, nëm zavarta a zanyám álmát së.
A macska csak nappa’ vuód beengedvë a házba. Amúgy nëm vuót hidvány macska, fogdosta a kerbe a zegereket, oszt’ amëlliket nem ëttë mëg azonmuód, odavüttö a küszöbre, hob’bizonyiccsa, mëllen szorgalmassan üőrzi a házat az egiértü. Nëm is vuót soha a kamrába së egerünk.
De vissza Kutyaurho. Kutyaur iértëttë a zembëri besziédët, ippe csak mëg nëm szuólāt embëri nyelvën. Ha föhíttam a zanyámat tëlëfonyon, hom’mingyá gyüvök – ez a mingyá ollan fiél uóra vuót, mer’ juó huszonöt kilamëtërre laktunk ëgymástu –, Kutyaur hallotta aszt, amit a zanyám mondott a tëlëfonba, hogy’ gyühetëk, mer’ othon van mëg rá is iér, oszt lëtëttë a kagyluót, csak annyit mondott Kutyaurnak, hogy mingyá gyün a Jancsi. Erre Kutyaur kimënt a lakásbu, egisszen a kapuig, od leűt iés várt, amig mëg nëm iérkësztem. Ahogy megátam a zuótuóva a kapu elött, vakkantott, erre kigyütt a zanyám, kinyitotta a kaput. Beliépvë a zudvarra üdvözűnyi köllött Kutyaurat, mëgverëgetnyi a kobaktyát, szónya hozzá pár szuót, osztá Kutyaur elis uódalgott, udvariassan visszahuzuódott, hom’miégsë zavargya a zigazi embërëket. Inteligencs vuót, nëm akart mindën áron a köziéppontba lënnyi, tutta, hogy aza duóga, hogy jelëncsë anyámnak a vendiég megiérkëziésit, osztánniëk ahogy illik, üdvözűtö a vendiéget, iés ezze lëtutta a kötelessiégit.
Na maj’ miég foltatom.
