Új fa nő a blogvadonban. Dunántúli, ha nem is mandulafa. Kínálja majd friss termését, de gyökereiben, lombjában őrzi korábbi gyümölcseit is, amelyekből néha – a változatosság kedvéért – válogat. Lesznek köztük verselmények, amelyek nem biztos, hogy versélményekké válnak, lesznek szatirikus írások, lesznek visszaemlékezések évtizedekkel ezelőtti élményekre (s ezekben igyekszem majd megőrizni anyanyelvjárásomat), de megfogalmazódik vélemény aktuális kérdésekről is.

Kéthetente tervezem a jelentkezést.

Örülök, ha lesz olvasóm, de véleményekre nem fogok válaszolni.

Lectori salutem!

*

Mintegy kedvcsinálónak (vagy kedvelvevőnek?) álljon itt egy vers:

Köznapi Messiás (részletek)

mert Messiásra
– szükségét ha nem is érzi – 
szüksége van a kornak 
de vállalod-e 
hogy önként 
gyarlók keresztjére 
feszülj

 *

sziklaszilárdan 
tagadó péterek 
ezüstmarkú júdások körötted –
kendőjét 
nem nyújtja 
senki – 
magad maradsz 
a kereszten is – 
spongyát rád

*

mások keresztje alatt 
roskadsz le 
nap mint nap 
a porba 
ahonnan vétettél 
de még nem a porba 
amivé leszel 
mert a mások keresztjét 
a célba kell cipelned 
ahol majd 
magadat 
feszíted meg 
s a mások
még aznap 
megülik 
feltámadásukat

*

kocsmákban mérik szét 
a menyegzői bort 
alanyi jogon jár nekik 
a kenyér meg a hal 
Isten fia – ember 
Ember fia – Isten 
akkor jó ha hal

s ha néha furdal a lélek 
elnyomja ócska 
káromló dal

s röhögnek rajtad 
a ma-tobzódók 
a holnap-tékozlók

az ő világuk 
e világból való 
más világuk nekik nincsen – 
Uram 
nekik a nincs a van 
s a van az isten

(Forrás: Pusztay János: Köznapok. Savaria Univesity Press, Szombathely, 2006)