Az oroszországi finnugor köztársaságokba tett hivatalos útjaim során nem kerülhető el, hogy elvigyenek egy úgy nevezett koncertre. A koncert fogalom egy öszvér kulturális programot takar, amelybe belefér a néptánc, népdal, a csasztuska, az orosz tánc, rap és popzene. Fellépnek ilyenkor az adott köztársaság érdemes és kiérdemesült művészei, de – ha szerencsénk van – népi együttesei is. Ez utóbbiak két csoportra oszthatók. A nagyobbik csoportba azok a néptáncegyüttesek és kórusok tartoznak, amelyek az eredeti finnugor kultúrkincset leöntik a Mojszejev-együttes mázával. A kisebb csoportba sorolható együttesek viszont őrzik a népi kultúrát, s azt viszik autentikus előadásban színpadra. A közönségnek inkább a látványosabb, Mojszejev-stílusú előadás tetszik. Az ilyen előadásokon tombol a közönség, felállva tapsol, csak én ülök, esetleg néhány helyi értelmiségi, szomorúan, arcunkat a tenyerünkbe temetve, s gondolunk arra, hogy ez is lélekmérgezés. A lélek, az identitás megtörése, egy nagy lépés az egy nyelv – egy kultúra – egy vezér úton.

2014 nyarán az Emberi Erőforrás Minisztérium felsőoktatási államtitkárságának támogatásával a Collegium Fenno-Ugricum szervezésében, a Hagyományok Háza közreműködésével Budapesten és Badacsonytördemicen háromnapos továbbképzést szerveztünk oroszországi finnugor együttesek vezetői számára. Az volt a célunk, hogy megmutassuk, hogyan lehet és kell megőrizni és színpadra állítani a népi kultúrát, pontosabban a néptáncot.

Budapesten a Hagyományok Házában Mihályi Gábor, az Állami Népi Együttes vezetője és az együttes táncosai történeti áttekintéssel fűszerezett látványos bemutatót tartottak. Korabeli felvételek levetítésével mutatták meg az Állami Népi Együttes úgynevezett Mojszejev-korszakát – az 1950-es éveket –, aztán a néptánc autentikus előadásmódját, ahogy azt falun táncolták, és erre ráúsztatták az élő zenét és a színpadon a fiatal táncosok a vetített filmmel a háttérben előadták a színpadra rendezett változatot. Vendégeink csodálattal figyelték a produkciót.

Másnap már Badacsonytördemicen Agócs Gergely tartott látványos foglalkozást a magyar népzenéről és a hangszerekről, a harmadik napon pedig Felföldi László a magyar néptáncról.

Jó volna, ha ezt a programot rendszeresen meg lehetne rendezni, s minél szélesebb körben meg tudnánk ismertetni az érintetteket az igazi népművészet értékeivel, s azzal, hogy nem kell a hamis divatot követni.

Egyébként a magyar táncház mozgalmat az Udmurt Köztársaságban meghonosították, s állítólag nagy sikere van. Sajnos, éppen ennek a mozgalomnak az udmurt népszerűsítője nem tudott eljönni Magyarországra.